(Szöveg: Varga Veronika)

:: DEMOKRÁCIA

Nem túlzás azt állítani, hogy a dánok az anyatejjel szívják magukba a demokráciát. Nem csoda, hiszen már 150 éve gyakorolják. A demokratikus döntéshozatal a társadalom minden szintjén jelen van. A dán fiatalok öntudatosak, kritikusak és önállóak. A dán társadalom a demokrácia mellett a szolidaritásra épül, amiből sokat tanulhatunk. A dánok igen összetartóak - azt mondják, hogyha három dán leül kártyázni, két óra múlva biztosan alapítanak egy egyesületet. Nem szeretném azért nagyon rózsaszínre festeni őket, sajnos mostanában nem lehetnek nagyon büszkék magukra, pl. az idegengyűlölet ott is aktuális "téma". Szeretnék mégis megosztani Önökkel egy történetet, ami nagyon megmelengette a szívemet: Egy dán kisvárosban egy csapat kerekesszékes értelmi fogyatékos ember kísérőkkel sétált. Mivel szép napsütéses tavaszi nap volt, elhatározták, hogy a helyi étterem teraszán megisznak egy kávét. Amint letelepedtek, megjelent a tulajdonos és megkérte az egyik kísérőt, hogy távozzanak, mert elriasztják a többi vendéget. Azonnal felkerekedtek, de a kísérő még aznap felhívta a helyi újság szerkesztőjét, közölje le ezt az esetet. Meg is jelent a cikk, és attól a naptól fogva a városból senki nem tette be a lábát abba az étterembe, ami hamarosan be is zárt.

:: NEMZETI BÜSZKESÉG
Ha létezik egészséges nacionalizmus, akkor ez az, ami kimondottan jellemző a dánokra. Borzasztó büszkék arra, hogy dánok, nagyon szeretik az országukat, úgy érzik, hogy ez megkülönbözteti őket mindenki mástól. Még a születésnapi üdvözlőlapokra is kis dán zászlócskákat ragasztanak. Ugyanakkor bármikor ki tudják nevetni saját magukat. Ezt az öniróniát nagyon irigylem tőlük. Valahogy ez belőlünk hiányzik.

:: PRAGMATIZMUS
A dánok roppant gyakorlatias és puritán nép. Rettentő mód spórolósak és mindent józan ésszel mérlegelnek. Azt hiszem, hogy ez nagyon mélyen gyökerezik a dán népben, talán már a vikingek korában is jellemző volt rájuk. Egyik kedvenc könyvem (ajánlom mindenkinek!), Bengtsson svéd író amúgy Nobel díjas regénye, a Röde Orm (Vörös Kígyó) egy vikingről szól. Mikor éppen egy portyára hajózik a társaival, feltűnik a láthatáron egy másik hajó. A vikingek azonnal harckészültséget rendelnek el a hajójukon, de a másik hajó visszavonul. Ugyanakkor feltűnik nekik, hogy valakit a tengerbe hajítottak a másik hajóról. Kihalásszák az embert, akiről kiderül, hogy Salomonnak hívják, és furcsa szokásai vannak: nem hajlandó szombaton dolgozni és nem eszik sertéshúst, inkább választja a krumplit magában. Ezt nagyon furcsállják a vikingek, és miután már több estén át gondolkoztak, megkérdezik Salomont, miért teszi ezt. Ő elmagyarázza, hogy az Istene miatt van az egész. A vikingek ezen nagyon elcsodálkoznak, és hosszas töprengés után arra a következtetésre jutnak, hogy Salomon istene biztosan magának akarja az egész húst és ezért sajnálja a népétől. Nagyon megkönnyebbülnek, hogy ők milyen szerencsések, mert az ő isteneik nem sajnálják tőlük a húst! Még csak az kéne!

:: VALLÁS
A dánok legtöbbje evangélikus vallású. Az úgynevezett népegyháznak az emberek 99 százaléka tagja (egyházi adót is fizetnek). Vallásukban is nagyon pragmatikusak, az életük természetes részének tekintik, kevés a "vallási megszállott". Néha azért túlzásba viszik. Nemrég történt, hogy egy dán pap a szószéken kijelentette, hogy nem hisz Istenben. Ezzel persze óriási botrányt csapott, a végeredmény mégis az, hogy nem fosztották meg hivatásától, ma is lelkészként dolgozik. Azért arra kíváncsi lennék, hányan hallgatják a prédikációit.

:: A DÁN ZÁSZLÓ
A dán zászló neve Dannebrog, és a dánok nagyon büszkék rá. Szerintük ez a legősibb nemzeti zászló. Saját története is van: Valdemár király csatázott Észtországban és vesztésre álltak a dán hadak, mikor egyszercsak (1219. június 15-én) Isten ajándékaként aláhullott az égből a Dannebrog. A dánok rengeteget "zászlóznak" (van egy ilyen szavuk), minden tanyán, a házak udvarán ott áll a zászlórúd. A zászlózásnak azonban szabályai vannak. A vékony, csíkszerű zászlót mindig fel lehet vonni, a fecskefarkú zászlót csak a királyi család és a haditengerészet használhatja, a téglalap alakút magánházaknál is fel lehet vonni, de csak akkor, ha ünnepnap van, vagy ha a háziak közül valakinek születésnapja van. Zászlózni csak sötétedésig szabad, akkor le kell vonni a zászlót, mert éjszaka az ördögnek zászlózik az ember. Mindenki betartja a szabályt, de ha jól tudom, pénzbüntetést is ki lehet szabni arra, aki mégse tartaná be.

:: A KIRÁLYI CSALÁD
Egy pillanatra hunyják be a szemüket és képzeljék el, hogy 5 millió ember feltétel nélkül szereti és tiszteli Önöket. Csodálatos érzés lehet! Hát, valahogy így érezhet II. Margit dán királynő. Minden dán odavan érte (még a legbaloldalibb pártok se kérdőjelezik meg a királyság intézményét miatta - persze politikai hatalma nincs is). Meg is értem, a királynő csodálatos ember, remek diplomata és tehetséges művész. Persze minden dánt érdekelnek a királyi család viselt dolgai, minden könyvesboltban állandó jelleggel legalább 10 könyvet lehet találni róluk, állandóan szerepelnek az újságokban, de mindig tisztelettel beszélnek róluk. A királynő férje, a francia Henri herceg tán a legkevésbé szimpatikus a dánoknak. Nem tudják megemészteni, hogy már kb. 40 éve él Dániában, és még mindig akcentussal beszéli a nyelvet. Ráadásul sértődékeny, és néha arrogáns is. A fiúkat viszont kedvelik. A trónörökös, Frederik három éve nősült, az ausztrál Maryt vette feleségül, aki már a második "kisherceget" várja. Az öccse Joachim elvált a feleségétől, és eléggé kicsapongó életet él, amiről a bulvárlapok rendszeresen hírt adnak.

:: NÉPI KULTÚRA
Sajnos már csak nyomokban található. Valamiért ezeket a hagyományokat a dánok nem őrzik, vagy legalábbis nem olyan intenzíven, mint mi. Dán népviseletet én még nem láttam élőben, népdalt és népzenét már hallottam, de nem sokszor (a kecskeméti Dán Kulturális Intézet volt igazgatója panaszkodott arra, hogy rengetegen keresik meg dán és magyar néptánccsoportok, hogy szervezzen közös programokat, amit ő lehetetlen feladatnak talál, ugyanis a magyar néptánccsoportokban az átlagéletkor 18 év és másfél méterre ugrálnak fel, míg a dán néptánccsoportokban az átlagéletkor 80 év és ide-oda tötyörögnek). Nem tudom, ennek mi az oka, még nem jártam utána.

:: HYGGE (EJTSD: HÜGGE)
Tán a leggyakrabban használt dán szó, teljes képtelenség bármilyen nyelvre lefordítani. Olyasmit jelent, mint hangulatos, kellemes, barátságos. Például hygge az, mikor barátainkkal egy ízletes vacsora után, gyertyafény mellett beszélgetünk, vagy egy szeles téli estén egy kényelmes karosszékben egy csésze forró kávét szürcsölve olvasgatunk - szóval mikor ellep minket a jóérzés. Remélem sok "hyggelig" pillanatuk lesz Önöknek is Dániában.

:: KÁVÉ ÉS GYERTYA
Egy dán ismerősöm szokta viccesen mondani, hogy a nagyvilágban Magyarországról először a 3 "p" jut az emberek eszébe: paprika, puszta, Puskás. Hát, a dánokról nekem először is a gyertyázás jut eszembe. A gyertyafény alapköve minden társas együttlétnek (és a hyggének), ha igazán tipikus ajándékot szeretnének hazavinni Dániából, vegyenek egy szép gyertyatartót és néhány színes gyertyát. A kávé a másik nagyon dán dolog nekem. Hosszú kávét isznak, azt viszont literszámra. A kávézás szintén társas dolog, elüldögélnek mellette, nemcsak felhajtják. A fontos beszélgetések mindig 2-3 csésze kávé társaságában történnek.

:: ÉLETPÁLYA
A dán gyerkőcök ugyanúgy kezdenek, mint nálunk: óvoda, majd általános iskola. Ott azonban már kezdődnek a különbségek: a dán gyerekeket sokkal nagyobb önállóságra nevelik. Mivel általában nincs az intézményekben meleg konyha, este vacsorázik meleg ételt a család. A főzés be van osztva, egyik nap anyuka, másik nap apuka, és kb. 10 éves kortól a gyerekek is be vannak fogva. Legalább egy héten egyszer a gyereknek is kell vacsorát főzni. Képzeljék el: minden csütörtökön tejbegríz!
Ha az általános iskola utolsó évét bentlakásos iskolában járják, akkor kezdődik az elszakadás. 16 évesek, mikor az általánost befejezik, és utána sokan továbbtanulnak. 18 évesen már a legtöbb fiatal elköltözik otthonról, sokan a gimnáziumot már úgy fejezik be, hogy egyedül laknak, tartják el magukat. Azt hiszem, ez nagyon nagy önfegyelmet és önállóságot igényel. A dán rendszer lehetővé teszi, hogy 18 éves kor felett az ember már ne függjön anyagilag a szüleitől. Ha valaki dolgozik, akkor kap fizetést, ha tanul, akkor ösztöndíjat (nem sokat, de túlélésre elég), ha nincs munkája, akkor segélyt. Így szerencsére kényszerből senkinek nem kell a szüleivel maradnia. A középiskola után általában nem tanulnak tovább rögtön a fiatalok. Sokan elmennek dolgozni, és miután összegyűjtöttek egy kis pénzt, világ körüli útra indulnak hátizsákkal a vállukon. A dán felsőoktatási intézményekbe nincs felvételi, hozott pontok alapján ítélnek. Plusz pontnak számít, ha valaki a területen dolgozott, és egy ilyen hosszabb utazás is! Az egyetemi évek után néha nehéz az álláskeresés, de ha valaki talál, nagyon keményen kell dolgoznia. A dán emberek jól keresnek, ezért a dán munkaerő nagyon drága. Ez azt jelenti, hogy nagyon hatékonyan kell dolgozni mindenkinek, hogy megszolgálja a fizetését. Családot általában később alapítanak, és a szülők között munkamegosztás van.

:: EMANCIPÁCIÓ
Az emancipáció miatt a dán férfiak is nagyon be vannak fogva. Nekem néha úgy tűnik, a dán nők túlzásba vitték az emancipációt, mintha nemcsak egyenrangúak, hanem egyformák is szeretnének lenni a férfiakkal, ami ugye képtelenség. Abban viszont egyetértek velük: a hagyományos otthoni férfimunkák eltűnőben, tehát a férfiaknak is részt kell venniük a háztartásban: bizony! A dán férfiak mosnak, vasalnak, főznek, mosogatnak és pelenkáznak!

:: DEPRESSZIÓ
Dániában egy időben nagyon magas az öngyilkosok száma, mára szerencsére csökkenő tendenciát mutat. Sokféle magyarázatot hallottam már azzal kapcsolatban, vajon mi ennek az oka. Valószínűleg tényleg sokféle oka van. Szerintem az egyik az, hogy rengetegen élnek egyedül. A fiatalok korán elköltöznek otthonról, az idősek idősek otthonában laknak, sok a válás - azt hiszem nagyon sok magányos ember él Dániában! Nálunk a családok összetartóbbak (persze ennek anyagi okai is vannak), ott nem tartják olyan szorosan a kapcsolatot egymással. Mivel nagyon fejlett a szociális rendszer, minden segítség intézményesített. Lehet, hogy így le is szoktak egymás segítéséről? Nem figyelnek oda eléggé egymásra? Vagy csak keveset süt a nap?

:: LAKÁSOK
A dánok nagy része bérlakásban él. A múlt század elején sok lakásszövetkezet létesült. Ezeknek bárki tagja lehet, tagdíjat kell évente fizetni, és ez feljogosít arra, hogy a szövetkezetnél bérlakáshoz jusson az ember. A nagyobb, egyetemi városokban mindig nehéz lakást találni. Ha az ember időben belép egy szövetkezetbe, előbb-utóbb rákerül a sor. Nagyon praktikus a bérlakás, a házmester szereltet mindent, ami elromlik, és ha az ember másik városban kap munkát, könnyebben mozdul. Akik vásárolják a lakásukat, házukat, azok is részletre teszik, mondjuk 30 éves törlesztésre.
A lakóházak általában egyszerű, kockaformájú, vöröstéglás házak. Koppenhágában sok szép régi épület van, de alapvetően a dán építészet a magyar ízlés szerint talán túl egyszerű vonalvezetést szereti. Amiben szerintem fantasztikusak, az a belső tér kialakítása. Mindig csodálom, mennyi fényt tudnak becsempészni, és milyen gazdaságosan használják ki a négyzetmétereket. A dánok nem hivalkodóak, egy dán lakóházon kívülről nem látja az ember, mennyire gazdagok a háziak. Inkább költenek szép lakberendezési tárgyakra, mint óriási, színes házakra.

:: NYELV
A dán nyelv a germán, és azon belül a skandináv nyelvcsaládba tartozik. Dániában szinte mindenki beszél angolul, ennek oka az is, hogy semmit nem szinkronizálnak a tévében, így jobban ragad a nyelv. Elvileg németül is tud majdnem mindenki, de nem nagyon szeretik beszélni.